nevereverunderstand..

~Göndör haja volt, melyet a napsugarak aranyából fontak volna össze, erős, elkápráztató..szeme mint a napsütötte tenger, kék de egyaránt vöröses színű.Furcsa keveréke volt egy görög istennek és egy mexikói származású szívtiprónak. - így emlékszik vissza Seth-re, tíz éves találkozón, egyik kortársa.

~Mások csak a derűs mosolyára, a ki nem merülő jókedvére, életkedvére, állandó vicceire emlékeztek. - de nem én - nekem minden kép tisztán megmaradt, mintha tegnap történt volna.

Igen, mintha tegnap történt volna..amikor még kamaszokként léptük át a gimnázium kapuit.

~Nagy szemekkel, félénken néztünk körbe, nem tudtuk mi történik.Ismeretlen arcok, ismeretlen szituációk, minden új volt számunkra.

Életünk új szakaszába léptünk, ami a gimnáziumi évekkel kezdődött.
Újabb ajtók, lehetőségek tárultak elénk, elhangzott az első csengetés.

Osztályunk 20 főt számlált.Különböző egyéniségeket, természetek, amiket mind meg kell ismerni.

Négy év rövid idő ehhez, gondoltam, és még lélegzetet vettem - nagyot sóhajtottam.
Újabb pillantást vetettem kortársaimra..Arckifejezésük rémült volt, de egyaránt meglepődött is.
Páran olyan szerencsés helyzetben voltak, hogy barátjaikkal, ismerősükkel egy osztályba kerültek..de nem én.

Egyedül voltam; csak én és önmagam.
Visszahúzódó, szerény, szégyenlős énem miatt, nem tudtam könnyen ismerkedni, barátokat szerezni.Hangulatom letörté vált, elszomorodtam.
Rászántam magam, hogy kitörök, nem veszek tudomást gátlásaimról..ismerkedni fogok, és barátokat szerezni.

Fölálltam, és közeledtem társaim körébe.
Volt ott egy különleges személyiség, akire rögtön felfigyeltem.Hozzá "rohantam", és bemutatkoztam.Hirtelen közös nevezőre jutottunk, és büszkén jelentettem be, már első napom legyőztem egyik gátlásom, egy új barátra tettem szert.
Mily meglepő módon, padtársak is lettünk.

Seth volt az, aki az évek során legjobb barátommá vált.Együtt éltük át a szép, a rossz, a kellemes, és a kellemetlen pillanatokat.Együtt nevettünk, együtt tanultunk, kisegítettük egymást ha bajba voltunk.

Az évek csak úgy repültek, tudomást sem vettünk róla, máris lejárt.

Alig kezdődött, és vége lett - mondogattuk.Pár hét alatt rengeteg időt töltöttünk együtt, egy percet sem vesztegettünk.
~Bálban voltunk, vidámparkba, sétálni, moziba, vagy csak leültünk és órák hosszat beszélgettünk.Ilyenkor sosem vettük észre, hogy telik az idő, mindig azon kaptuk magunkat, hogy vagy ránk szóltak, vagy telefon csörgetés jelezte, hogy már indulni kéne.

E négy év, rettentő gyorsan eltelt.Osztályunk kitartó közösséggé vált.
Együtt küzdöttünk, harcoltunk.Együtt sírtunk, együtt nevettünk.
Jó kis pillanatokat éltünk át közösen.

Minden egy ebbe a kis szóba tömörül: együtt.

A búcsú nagyon nehéz volt, mindannyiunk szeméből kicsordult egy könny.A búcsú könnye, ami nem szomorú hanem inkább vidám volt.Vidám, mert közösen lehettünk, megismerhettük egymást.

Immár, nem vártuk, hogy vége legyen.
Az ajtók bezárultak, már csak az emlék maradt, amire oly szívesen pillantunk vissza, elevenítjük fel őket.

Visszafordítanánk az időt, ha lehetne, bárcsak még tartana.Érezzük, most valamit elvettek tőlünk, hiányzik valami.

"Felnőttek lettünk..Vége a gyermekkornak, a diákéveknek, ha elhangzik az utolsó csengetés."~

Gimis éveink végezettélül, nem szakadt meg barátságunk, ezt fent tartottuk.

Havonta voltak megrendezett találkozások, amelyekre boldogan mentünk, és nevetve, várva a következőt találkozót.

Most itt vagyunk, tíz év telt el azóta.Emlékeink ismét felelevenednek.

Immár büszkén pillantunk egymásra, és nem félve mint azon az első napon.