nevereverunderstand..

A rég várt pillanat.
Április 24, kedd, 12 óra, indulás reptérre.
Első repülésem. Igaztottság, idegesség egyszerre. Késés a forgalom miatt. Para, hogy nem engednek check-in-golni.. Megvan. Csomag sólya pipa! Csipogás? - az sem maradhatott volna el. Beszálló kártya megvan, irány a gép. Fel, be, 'jónapot', helyetkeres, csomagnak helyet. Uff, nincs ablak melletti.. Leül. Becsatol. Végigunja a stewardessek bemutatását. Kifutóra fel. Sebesség és hoppá már fent is vagyunk. (13:45)

Sajnos nem ablaknál ültem, így sokat nem láttam, bár a kíváncsiságom miatt, meg az engedély után felálltam s akkor is ki-ki lestem a mellettem ülő ablakán. Aztán egyszer csak a mögöttem lévők felálltak és sétáltak a gépen. Ott volt a lehetőség, hogy fotózzak, és megragadtam. Szépen, udvariasan (amennyire tőlem telik :D) megszólítottak őket, és megkértem hadd engedjék, hogy üljek oda pár percre. Tényleg pár perc volt, mert bemondták aztán hogy lassan elkezdjük a leszállást, mindenki vissza a helyére és becsatolás on.
(Azoknak akik még sosem repültek, de mégis olvassák ezt a bejegyzést, hasonlítás képp bemutatom milyen érzés repülni: ha hullám vasútoztál, akkor ahhoz; ha nem akkor az autós utazáshoz hasonlítsd: mikor megy felfele a hegyen, küszködve, kicsit nagyobb sebességgel és miután felért, ugrik egyet s hasítja a szelet.)
Leszállás viszonylag hamar megvolt, párszor bedugult a fülem :D - utólag tudtam meg, hogyha rágózol nem dugul be, ezt legközelebb kipróbálom! (IGEN! - lesz legközelebb!!)

Kiszállás. Csomag cipel, csak 8.6 kg volt. Személyi ellenőrzés, köszi puszi megvolt. Mostmár csak a kijáratot kell megtalálni. Nagyonnagy a Bp-i reptér, mondjuk nem csoda. (13:45)
Nem hogy megkérdezzem, hogy van a váró, inkább a többi utas után vettem az irányt, ami 'véletlenül' jó is volt :D
Ott várt kereszt anyu párja. Olyan jó érzés volt látni őt. Meg az is, hogy egy órával korábban még itthon voltam. Csodákra képes ez az egész. 600 km nem kis távolság, de a repülőnek ez semmiségnek számít. :P
Nos, visszatérve az előző gondolathoz, kimentünk a váróból és irány buszmegálló, mert még elérjük a buszt, ha nem még dekkolhatunk 1 órát. Elértük.
Az út Maglódig, olyan 20-25 perc volt. a buszban volt klíma, még szerencse mert dög meleg volt!!
Kereszt anyum nyakába szöktem, ölelgettük egymást, majd lepakoltam a szobámba, és kaja volt, rakott krumpli, á lá Jóci! Isteni finom, és tényleg!!
Ezek után lementünk unokahúgomért az oviba. Nagyon meglepődött, hogy én is ott voltam. Persze, mint mindig, megvolt a 10 perc némaság, de utána, mintha minden nap találkoznánk! Ennek természetesen örvendtem, mert mindigis szerettem vele játszani, elvoltunk.

A keddi nap hamar eltelt, mivel már délután volt amikor megérkeztem.
Szerdán unokanővérem, párja, és kisfia jött le, velük telt el a nap. Unokaöcsém tiszta cukor ez gyerek! Ahhoz képest, hogy engem előtte még sosem látott, első pillanattól kezdve ült velem. (megjegyzem, másfél éves). Ez a délután beszélgetős volt, kint kertben ülős és gyerekekre figyelős. Aztáán a délután folyamán eldőlt, hogy én következő nap bemegyek Pestre, Timiékhez.
Nos tehát, csütörtökön ott voltam, pont etetéskor érkeztem, így Botondot megetettem, hogy Timi is tudjon enni nyugisan. Isteni egy gyerek, azt az evést látni kéne!! :D Csak úgy tömi magába, főleg a hús féléket.
Leakadva a kajás témáról, mert ígyis éhes vagyok.. Utána elmentünk fagyizni, meg játszóra. Ott volt pár érdekes élmény.. Beszereztem egy sebet, Botond homokozott a fényképezőm tartójával, amit nem vettünk észre. A seb az úgy sikeredett, hogy unokaöcsivel csúszdáztunk, ilyen csavarós gyors (de, a gyors részéről egyikünk sem tudott..:D), és minthogy ő essen el, inkább én 'fékeztem' a könyökömmel és megégtem. Viszont, neki nagyon tetszett a kaland, hát miért is ne. :))
Hamar elszaladt a délután, nekem meg az Őrsre kellett menni a visszabuszozásért. Elkísértek, mert nem tudtam akkor még automatából jegyet venni, és nehogy elbénázzam a dolgot, mert abban profi vagyok. Időben kiértünk, jegy megvolt, és vártuk a buszt, ami jött is, és full-ba volt, szóval az a perces út Maglódig állva ment végbe. Mivel úgyis késett a busz, akkor bementem Sparba, nem gondolva arra, hogy Jóci majd jön elém, merthogy kulcsom nem volt és csengő az fail, mert lelopták. Egyszer csak, a pénztárnál szól a telóm, keresztanyu volt, hogy hol vagyok.. Mondtam, azt indultam is. Unokahugi elém szaladt, nyakamba ugrott! :P - igen, igen, ennyire szerethető vagyok na :$
Vacsi, pancsi és alvás mert pénteken sok minden várt rám, de ez egy újabb rejtély marad, amíg le nem írom XD