nevereverunderstand..

"Csak egy álom, hogy itt legyél | Legalább írd meg egy üziben ha nincs esély"

Ismerkedés.. - mit is jelent ez a csöppnyi szó, mégis annyit ér?
Hosszas beszélgetések, megnyílás, bizalom gerjesztés, és némi érzelem is megjelenik időközben. Nem véletlenül, hisz az egyetértés, megbízás, őszinteség ezt sugallja, ezt követeli.
Lelki társ. Két kis szavacska, és egy nagy gondolat.

Van az úgy, hogy az ember életében (legyen az idős vagy fiatal, nő vagy férfi) egy bizonyos időben belép valaki az életébe. Valaki akivel többet foglalkozunk mint mással általában, valaki aki érdekesnek bizonyul számunkra. Megfigyeljük, és közeledünk - hisz mi mást tehetnénk, ha már ott van az a kis löket?
Ez a személy minden egyes szóváltás, beszélgetés után közelebb kerül hozzánk, és a bizalom is egyre csak nő, és nő, ami ahhoz vezet, hogy kölcsönös szimpátiát észlelünk.. Vajon, kölcsönös az?! Vagy csak oda képzeljük azt a bizonyos kölcsönösséget..? - sosem tudni, ezt csak a másik fél tudná százszázalékosan megerősíteni..

És mégis, mélyebbre süllyednek az érzelmek, már-már valósággal kapkodjuk a levegőt amikor a közelségét érezzük..
Nem érdekel az, hogy a másik fél milyen jelzéseket ad, bízunk, hisz a remény hal meg utoljára.. és akkor nagyon üt.. majd rájövünk, hogy ez az érzelem csak egyik fél részéről volt támogatott..
Mi rosszabb? Elveszíteni valamit, vagy meg sem kapni? Még mielőtt megkaphattunk volna, elveszítettük. Csak egy pillanat az egész. Mégis mindent megváltoztat.

"Nekem jobb ha nem akarok semmit, mert úgyse fog megtörténni. Nem számít..
Sok mindent akarok, de nem kaphatom meg.
Sokszor azon kapom magam, hogy olyat akarok ami nem lehet az enyém.."

A történet vége két féle képp alakulhat: csalódottság, vagy boldogság uralkodhat el rajtunk.
Mindig van esély, de ez csakis kizárólag tőlünk függ.
Ezt KETTEN kell eldönteni... és az élet MINDIG megy tovább, muszáj mennie!